Színház

Kapitalizmus – geometriai sorrendben ábrázolva

  • Sisso
  • 2018. augusztus 5.

Színház

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház előadását a belgrádi szerb publicista és rendező Zlatko Paković írta és állította színpadra. Aktivista színház ez is, és ugyanúgy az egykori szocialista propagandát mímelő és kigúnyoló jugoszláv avantgárd folytonosságában gyökerezik, mint a társulat vezetőjének, Urbán Andrásnak az előadásai. Didaktikus, de hajszálfinom, fennkölt és istenkáromló, egyéni és közösségi játékra egyaránt építő, a drámát újrateremteni igyekvő alkotás.

Nyitányként egy műpucér nő kendővel a fején dalban mondja el a kapitalizmus lényegét, miszerint az nemcsak egy rendszer, hanem az is, ahogyan élünk és érzünk. Aztán a színház szerepét citálgatja, hogy az mindenekelőtt moralitás. Majd következik a történet, illetve a zenés moralitásjáték, hatásos képekben. Egy Németországból kiutasított, iszlám értelmiségi migráns csoport Szabadkán találja meg a számítását, kibucba tömörül és patkánytenyésztéssel, -feldolgozással és -értékesítéssel foglalkozik. Az internacionalista antidráma színészei Nagyabonyi Emese, Demeter Helga, Kucsov Borisz, Mészáros Gábor, Mikes Imre Elek és Molnár Zoltán az előadásban is a saját nevükön szerepelnek, nem véletlenül. Elkötelezett, bátor és szakavatott kollektívaként viszik el a desszertig, azaz a nyilvános akasztásig a darabot, de közben Kant és Spinoza szelleme is megjelenik prezentáció formájában, meg Mezei Szilárd zenéje is segít összefogni a szélsőségeket. Nem marad el a hatás, borsot törnek a vén Európa nézőseregének orra alá.

Zsámbéki Színházi Bázis, június 29.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.